Intézménymutató:
Bethlen Gabor Kollegium (Nagyenyed)
2009. május 13.
Többéves szünet után ősztől újraindul a középiskolai óvónőképzés – közölte az oktatási minisztérium. Pásztor Gabriella tanügyi tanácsos, volt oktatási államtitkár szerint a képzés újbóli bevezetését az indokolja, hogy országszerte nagy szükség van szakképzett óvónőkre. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója közölte, már meghirdették a helyeket az ősszel induló óvóképző osztályba. Az erdélyi magyar pedagógusképzés másik „fellegvárában”, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Gimnáziumban nem kívánnak élni a lehetőséggel. /Nagy Orsolya, Pap Melinda, Jánossy Alíz: Újraindul az óvóképzés. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2009. május 13.
Dr. Demény Piroska egyik kezdeményezése, hogy tíz éve elindította Nagyenyeden a szórványszínjátszást. Már 1676-ban (Apafi fejedelem korában) is tartottak színi előadást a Bethlen Gábor Kollégiumban. 1999-ben, főleg Fehér megyéből érkezett, tanulókból álló csapatok felújították az ősi hagyományt. 2004-ben két anyaországi drámapedagógus Fótról, Kovács Éva és Kiss Tibor személyében komoly szakmai támogatókra talált az enyedi diákszínjátszás. 2006-ban megjelent egy másik támogató, Szabó Anikó, régizene-szakértő Kolozsvárról. 2008-tól az enyedi szórványszínjátszást a Tanügyminisztérium hivatalosan is elismert rendezvényei sorába emelte. Egy évtized alatt több mint 2000 gyermek (65 település diákjai) látogatta meg iskolánkat – mondja Demény Piroska. Most 15 csapat jött el, mintegy 300 fellépővel. /Bakó Botond: Nagyenyed. Jubilált a Szórványszínjátszó Találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./
2009. május 20.
Kurkó István csíkszentdomokosi tanítót úgy emlegetik, mint a Kurutty mozgalom eszét és motorját. Ő álmodta meg 1998-ban, 11 évvel ezelőtt az általános műveltségi vetélkedőt kisiskolások számára. Csupa kreatív feladatból álló program a vetélkedő alapja. Négytagú, jeligés csapatok jelentkezhetnek. 2004-től a vetélkedő anyagának, összeállítását, a kapcsolattartást a Kurutty Oktatási és Művelődési Társaság végzi. Május 15–17. között, a helyi és megyei szakaszokon átjutottakból tizenkét csapat jött el Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégiumba. A csapatok sok ajándékot, oklevelet kaptak, többek között Kiss Judittól, a Magyar Közoktatás című új kolozsvári lap főszerkesztőjétől. /Bakó Botond: Nagyenyed. Sikeres erdélyi Kurutty vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
2009. május 26.
Árpád fejedelem-díjban részesült május 23-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és Erdély-Hegyalja magyarsága, többek között a 160 évvel ezelőtt a magyarság ellen végrehajtott kegyetlen mészárlás emlékére. A díjat a Bethlen-napok keretében Gubcsi Lajos író adta át a híres kollégiumban, ahol külön műsorral is fellépett az Árpád-díj kuratóriumi tagsági tisztségét is betöltő Kobzos Kiss Tamás énekes. A hétvégi Bethlen-napokon a vetélkedők mellett a diákok, tanárok képzőművészeti kiállítását nyitották meg. A meghajlás művészete címmel a Korunk fiatal szerzőinek antológiáját mutatta be Balázs Imre József főszerkesztő. Az ünnepségen a függetlenségi nyilatkozat 160 éves évfordulója alkalmából a Kossuth Lajos-emlékszobor átadása után ünnepi gálaműsor következett. /Tamás András: Árpád fejedelem-díjat kapott a Bethlen Gábor Kollégium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2009. május 27.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyolcadik alkalommal szervezte meg iskolanapjait. A VIII. Bethlen-napokon a kísérletezni vágyókat bűvészsarok várta az udvaron, magyarázta Dvorácsek Ágoston fizikatanár A Bethlen-napok programjában emléktábla-avatás, író-olvasó találkozó, szavalóverseny, történelmi vetélkedő és kiállításmegnyitó is szerepelt. A Bethlen-napok Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházánál zárultak. A Virágok vetélkedése című versenyben 22 benevezett csapat virágokkal díszítette a tágas iskolaudvart. A meghajlás művészete – A Korunk fiatal szerzőinek antológiája című kötetet Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be. Kobzos Kiss Tamás énekmondó magával ragadta hallgatóságát, a Barcsay teremben megnyílt a Kossuth Lajos emigrációja témájában a budapesti székhelyű Magyar Emlékekért a Világban Egyesület kiállítása. Bemutatták a 2007–2008-as tanév kollégiumi értesítőjét. Az értesítő az elmúlt négy évben könyvformában jelent meg, idén azonban CD-formátumban bocsáthatják az érdeklődők rendelkezésére, de hamarosan lesz írott változata is. A Xantus Gábor által készített Magyar sír az őserdőben – Fenichel Sámuel nyomdokain Új-Guineában című filmből adtak részletet. A nagyenyedi születésű régész, néprajzi és természettudományi gyűjtő, világutazó halálának 115. évfordulóján Hangay György természetkutató vezetésével vágott neki Pápua Új-Guineának Xantus Gábor és kis csapata, hogy Fenichel Sámuel addig jeltelen sírját felkutassák. A filmrészlet után leleplezték az emléktáblát. Egyidőben három rendezvény is elkezdődött: diáktudományos konferenciát, szavalóversenyt, Bethlen Gábor alakja köré épülő történelmi vetélkedőt szerveztek. A Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriuma a Kossuth Lajos-emlékszobrot az Erdélyi Magyar Ifjaknak (EMI) ítélte, melyet Gubcsi Lajos Soós Sándornak, az EMI elnökének adta át. Üdvözölték dr. Szőcs Gyula enyedi származású budapesti orvost, a kollégium diákjai által 2006 óta megpályázható Pápai Páriz Ferenc pályázat támogatóját. /Ferencz Zsolt: A Bethlen-kollégium a magyarság lelki-szellemi találkozószigete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2009. június 5.
Józsa Miklós a nagyenyedi Áprily-estek lankadatlan szervezője a 225 éve, 1784. ápr. 4-én született Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudósra, őshazakutatóra, a tibetológia megalkotójára és nem utolsó sorban a Bethlen kollégium legnevesebb véndiákjára emlékezett. Krizbai Jenő a kollégium történelem tanára Kőrösi életét és életművét átfogó előadást tartott, kitérve Bernard le Calloc’h és Szilágyi Ferenc Kőrösi-kutatókra is. Emlékeztek Jakabos Ödön kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki végigjárta Kőrösi útját, majd könyvet is írt (Indiai útinapló), és sok erdélyi város után, tanítóképzős tanulók meghívására Nagyenyedre is ellátogatott. Akkor a kollégiumban nem fogadták, így a városi parkban találkozott Borbáth Károly akkori könyvtárossal és a diákokkal. /Bakó Botond: Nagyenyedtől a Himalájáig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./
2009. június 6.
Sokáig úgy volt, hogy a 156 éves nagyenyedi, középfokú óvó- és tanítóképzést idén véglegesen elbúcsúztatják, helyét teljes egészében a főiskola veszi át. Mégsem ez történt. Az új miniszter új rendelkezést hozott: az országban néhány helyen megtartják a középfokú képzést. Nagyenyedre ősztől a magyar nyelvű óvóképzés feladata hárul. Érdemes az erdélyi, és benne az enyedi óvodatörténetre visszatekinteni. Szabó K. Attila székelyudvarhelyi pedagógia tanár szerkesztésében megjelent hatalmas munka, Az erdélyi tanító és óvóképzés történetéből (Mentor, Marosvásárhely, 2006) foglalkozik a kérdéssel. A helyi vonatkozásokat Fari P. Ilona, a nagyenyedi kollégium gyakorló óvodájának nyugalmazott óvónője tárta fel és ismertette a Közoktatásban megjelent cikkében. Gáspár János (1816–1892), a nagyenyedi tanítóképző első kinevezett igazgatója, tanára Csemegék című könyvében műfordításokat, verseket közölt a legkisebb korosztálynak, ezzel kibontakoztatta a magyar gyermekirodalmat. Az első óvodát Nagyenyeden 1865. április 24-én nyitották meg. Az első magyar kisdedóvóképzőt 1837-ben létesítették, Festesics Leó tolnai házában. London után ez volt a világ második ilyen intézménye. Három évtized múlva, 1873-ban egyszerre Kolozsváron és Budapesten nyitottak meg óvóképző intézeteket. 1918-ban már 15 kisdedóvóképző működött magyar nyelven. 1853-tól Nagyenyeden magyar nyelvű református felekezeti tanítóképzés folyt. Az 1948-as tanügyi reformmal ezeket az intézményeket (Kolozsvár, Nagyenyed, Zilah, Brassó, Kézdivásárhely) államosították, de megmaradhattak. 1957-től váratlanul beindult az óvónőképzés, amely a tanítóképző enyedi hagyományaira épített, hamarosan kialakította sajátos profilját, óvodai gyakorlatait. 1969-ben hároméves érettségi utáni szakképzés indult, majd 1970-ben összevonták a tanító és óvóképzést. 1979-ben megszüntették a nagyenyedi pedagógiai líceumot, majd 1990-ben, szemléletváltással egybekötve, újraindították Bethlen Gábor Kollégiumot. 2001-ben az 5 éves helyett bevezették a kettős szakosítást nyújtó 4 éves képzést. /B. B. : Nagyenyed. Újraindul az óvóképzés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2009. június 10.
1982. július 15-én, az utolsó tanítási napon a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tornakertjében leleplezték Bethlen Gábor fehér márványszobrát, Ion Irimescu bukaresti szobrászművész alkotását. Ma is rejtély, hogyan került a nagy fejedelem szobra a tornakertbe a diktatúra legsötétebb korszakában. A szobrot a bukaresti Országos Képzőművészeti Alap udvaráról hozták, ahol régóta porosodott. A leleplezésre a városi és megyei hatalmasságok jelenlétében került sor. A hivatalos román nyelvű beszédek után a magyar diákok szép műsorral: székely tánccal, magyar nyelvű szavalattal és énekekkel tették emlékezetessé az eseményt. A rendezvényen jelen volt a Román Televízió magyar nyelvű adásának titokban meghívott stábja is, így az ország magyarsága megtudhatta, hogy szobrot avattak. /Józsa Miklós: Egy szobor kálváriája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2009. június 13.
Nagyenyeden május 31-én megnyílt Lovász Noémi festőművész egyéni tárlata. Lovász Noémi Nagyenyeden született, a Bethlen Gábor Kollégiumban és a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Képzőművészeti Líceumban tanult, majd Kolozsváron szerzett egyetemi diplomát képzőművészetből. 2002–2005 között Nagyenyeden tanított, 2005-től a kolozsvári Apáczai Csere János rajztanára. Több egyéni kiállítása volt. csoportos kiállításokon is szerepelt. Rendszeres résztvevője az Erdélyi Magyar Művészpedagógus tárlatoknak. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyed – „Az én hitem csodás, nagy álmodás. ” = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
2009. július 1.
Kolozsvári József /sz. Magyarsáros, 1944. dec. 11./ sokáig volt Segesvárott „a rózsák felelőse”. A medgyesi hétosztályos iskola után készült Nagyenyedre, az áhított Bethlen Gábor kollégiumba, de anyagi gondok miatt a csombordi szőlészeti-kertészeti szakiskolába kellett mennie. Csombordon végzett, majd kertészként kerül Segesvárra. A nevéhez fűződik Segesvár Medgyes felé eső részében látható virágházak és kertek megépítése, 1971 óta szalmaintarziával készített képei Amerikától Kínáig megtalálhatók, több mint tizenöt kiállítása volt. /B. D. : Kisportré. Szalmaképek és rózsák. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./
2009. július 6.
Móricz Zsigmond az Erdély-trilógia második kötetének, A nagy fejedelemnek a megírása előtt, 1926 őszén erdélyi körútra indult. „Éppen most komolyan készülök Erdélybe, hogy a Tündérkert második kötetéhez anyagot gyűjtsek. Fel akarom keresni Bethlen Gábor életének helyeit” – írta Kolozsvárra Kuncz Aladárnak. A Nagyenyedre érkező írót szeretettel fogadták: „Az állomás zsúfolva, ezer főnyi közönség, óriási fehér virágcsokor. Tömeg jön rám, mint a felhő” – írta Móricz. Az állomásnál tartott fogadáson Járai István, a Bethlen Kollégium igazgatója mondott üdvözlőbeszédet. Az író megtekintette a történelmi városközpontot: a Bethlen-kastélyt, a regénybeli események egyik színhelyét, az ősi vártemplomot és az akkoriban ünnepelt háromszáz éves kollégiumot. Megnézte a kollégium hatalmas könyvtárát, legendás hírű jegyzetfüzetébe mindent beírt. /Józsa Miklós: Móricz Zsigmond Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./
2009. július 29.
Egy tehetségkutató körút során fedezték fel Borbáth Károlyt /1931-1980/. Történelem-filozófia szakot végzett, adjunktusként kinevezték a Bolyai Tudományegyetemre, de később félreállították, áthelyezték Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárába. Később Torockószentgyörgyön, majd szülőfalujában, Vargyason tanított. Máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Bajor Andorral szólva „üldözési mániájának” konkrét oka volt. Ugyanis – üldözték. Munkásságára emlékezik a „Maga-felejtő sorsunk halk tudója... ” Borbáth Károly élete és munkássága /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, 2009/ című kötet. Szécsi Antal, közeli ismerősként, majd kollégaként, a Borbáth Károlyról elnevezett vargyasi iskola igazgatójaként a kötetben a történész életpályáját vázolta fel: „Kis könyvünk szerény próbálkozás arra, hogy ennek a szellemi örökségnek a fellelhető csekély részét átörökítsük az eljövendő nemzedékek számára. ” – írta. /b. d. : Egy kettétört élet emlékezete. Nemzetünk nagy történettudósa lehetett volna. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 29./
2009. augusztus 4.
A magyar közösség számára nagy jelentőségű határozatot fogadott el Nagyenyed városi tanácsa: támogatja a Bethlen Gábor Kollégium épületeinek régóta húzódó teljes felújítását. Elkészítettek egy uniós pályázatot, amelyhez az önkormányzatnak a 2%-os önrésszel és a járulékos költségekkel kell hozzájárulnia. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
2009. augusztus 8.
A 70 éves Kötő Józsefet köszöntötte Dáné Tibor Kálmán, aki sok éven át munkatársa volt. Megtapasztalhatta Kötő korát meghazudtoló életenergiáját. Amikor Kötő irányításával elkezdték a közösségszervező–fejlesztő, a magyar közművelődést felélesztő munkát, akkori tervei–elképzelései sokszor utópiának tűntek. Ma valóság. Nemcsak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) intézményének kialakítása, fejlődése és megerősödése, hanem a többi közművelődési egyesület, a számtalan erdélyi Magyar Ház – mára mindenki valósággá vált. Kötő József értékes munkát végzett, amikor a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt, amikor a Babes–Bolyai Egyetem Színház Karán oktatott, amikor színháztörténeti kutatásokat végzett, amikor az EMKE főjegyzője, majd elnöke, amikor tanügyi államtitkár, amikor az RMDSZ ügyvezető alelnöke volt. Nemrég, visszavonult a közélettől, hogy végre szenvedélyének, a színháztörténet kutatásának szentelhesse magát, azonban újabb feladatot kapott, a magyar közösséget képviseli a román parlamentben. A születésnapi köszöntőt Kötő József „vallomásával” egészítette ki a cikkíró: a Magyarországon megjelenő Napút irodalmi-kulturális folyóirat Nyolcvanegy jeles hetvenes címmel jelentette meg 2009-es évkönyvét /Napút Évkönyv 2009/, ebben a hetvenedik életévük küszöbére érkezettek életvallomása olvasható. Gyerekkorát Tordán töltötte, az 1568-as erdélyi országgyűlés városában, emlékezett Kötő József. Meghatározó élménye a nagyenyedi Bethlen Kollégium szelleme: az anyanyelvi kultúrát meg lehet őrizni, ha a középpontba a művelődés országmegtartó erejének hasznosítását helyezik. A bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán végzett, kutatási területének a két világháború közötti romániai magyar irodalom történetét tervezte. Később a kolozsvári színházhoz került dramaturgként. Ekkor felismerte, hogy míg a romániai magyar színjátszás előzményeire és a második világháború utáni korszakára vonatkozóan néhány alapvető kézikönyv rendelkezésre áll, addig a két világháború közötti időszak teljesen feltáratlan. Olyan értékek rostálódtak ki a közgondolkodásból, amelyek az önismeretet gyarapíthatták. Színházi munkája során tagja lehetett Harag György csapatának, amely megpróbálkozott a hagyományos színházi formanyelv átírásával, kísérlete a Sütő-tetralógia színrevitelében tetőzött. A pályamódosításban legbelsőbb meggyőződésem is megtestesült. A diktatúra éveiben a színház a nemzeti „túlélés” jelképévé változott. A rendszerváltás után Kötő szerepet vállalt a közéletben. Nagy terve a két világháború közötti erdélyi magyar színjátszás lexikonának elkészítése. /Dáné Tibor Kálmán: Születésnap – Aki utolérte a jövőt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
2009. augusztus 8.
Banner Zoltán Pódiumnaplója (Örvendjetek, némaság lovagjai!) felidézte a forró hangulatú délutánoknak az emlékét, amelyeken hallgathatták a jeles előadóművészt. Banner kitért György Dénessel (1887. jan. 9. – 1983. augusztus 8.), az erdélyi versmondás nagy egyéniségével kapcsolatos emlékeire is György Dénes a kolozsvári Marianum Római Katolikus Leánygimnázium magyar irodalomtanáraként jelen volt Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium 300 éves évfordulóján, 1922. október 8-án. György Dénes 1924-ben lépett először pódiumra, Nagyenyeden, a Bethlen Kollégium dísztermében, majd több mint fél évszázad múlva, 1979. május 24-én a 95 éves előadóművész ismét eljött egykori fellépéseinek színhelyére. Amikor fellépett a 95 éves György Dénes, „megfiatalodott”, „verssé vált”. Rajongva, szárnyalva mondta a szebbnél szebb Áprily-, Reményik-, Tompa-, Dsida-, Szombati Szabó István-költeményeket, és mesélte a költőkkel kapcsolatos személyes élményeit. Távozása előtt az Áprily Lajos Irodalmi Kör vendégkönyvébe a következő sorokat írta be a jeles vendég: „Nagy örömmel jöttem a »két fűzfa« diákjainak utódaihoz. Méltó utódok: a megtartott 1700 versmondó órámban tőlük kaptam a legméltóbb visszhangot. Ritka szép élménnyel távozom. 1979. V. 24. György Dénes” /Józsa Miklós: Főhajtás György Dénes szelleme előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
2009. augusztus 17.
Benyújtották a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújítását megcélzó hatmillió euró értékű pályázatot a Regionális Operatív Fejlesztési Programhoz (ROFP). Más esély nincs, a tulajdonosnak, a református egyházkerületnek nem állt a szükséges összeg a rendelkezésére, mondta el Szőcs Ildikó a kollégium igazgatója. Az iskola, a református egyházkerület, illetve a nagyenyedi önkormányzat 25 évre kötött bérleti szerződést, ennek értelmében ez utóbbi pályázaton nyert támogatást és önrészt (két százalékot) fordít a felújításra. Felújításra szorul a villanyhálózat és a fűtésrendszer, illetve kiépítésre vár az internet hálózat. /Tamás András: Pályázat a nagyenyedi Bethen-kollégiumért. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./
2009. szeptember 16.
A tanévkezdés alkalmából a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban átadták a felújított óvodát és tornacsarnokot. A munkálatokhoz szükséges csaknem négymilliárd lejes alapot állami forrásokból finanszírozták. /Tamás András: Iskolafejlesztés Nagyenyeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./
2009. szeptember 28.
A szórványvidék óvodai ellátásáról tanácskoztak Tordán, a 17. Szórványtengely szakmai műhely keretében. A tanácskozáson tanfelügyelők, iskolaigazgatók, óvodavezetők, érdekvédelmi egyesületek vezetői, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek számszerűsítették Erdély szórványvidékeinek oktatási helyzetét. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elmondta, hogy Nagyenyeden ismét a középiskolai oktatás szintjén indulhatott el az évszázados hagyománnyal rendelkező tanítóképzés. A Szórványtengely minden rendezvény során Őrhely-díjat oszt ki azoknak a családoknak, akik nehéz körülmények között vállalják gyerekeik magyar nyelvű taníttatását. Ezúttal egy ötgyermekes család kapott nyolcvan eurós támogatást. A rendezvényen bemutatták Simon Ilona Meselélektani ábrázolások című, pedagógusoknak és szülőknek szóló könyvét, illetve Tamás Attila Elektronlakók című ifjúsági regényét. /Mayla Júlia: Az óvodai oktatásról tanácskozott a szórványműhely. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./
2009. október 27.
Székelyudvarhelyen mutatták be október 24-én Az erdélyi magyar tanító és óvóképzés évszázadai (1777–2000) című kötet második, javított, bővített kiadását. 1990 januárjában Szabó Kálmán Attila, az udvarhelyi tanítóképző pedagógiatanára és aligazgatója 200 magyar iskolába juttatott el kérdőíveket, amelyben adatok gyűjtésére kérte fel az erdélyi iskolák magyar tantestületét. Így kezdődött a munka, a 150 évet felölelő időszak feldolgozása. A könyv 2007-ben jelent meg. 2007. október 3-án a társszerzők nagy része Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban találkozott, és elhatározták, hogy kijavítják a megjelent munka hibáit, tökéletesítik és kiegészítik a szöveget. 2009. október 24-én megjelent a második kiadást, amely imponáló oldalszámban (1014 oldal) mutatja be a 23 város 44 intézményét. A páratlan munka mindkét kiadását a Mentor Kiadó vállalta. Az elkészülésében Szabó Kálmán Attila nyugalmazott pedagógiatanár oroszlánrészt vállalt, a legtöbb írást is ő közölte. A kötetet szakmai szempontból lektorálta dr. Mészáros István, a legnagyobb magyar iskolatörténet író. /Minden közösség olyan, amilyenek a tanítói. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2009. november 7.
A nagyenyedi református temető felső sarkában találhatók a kollégium professzorainak és diákjainak sírjai. Nagy részük alig látható, annyira benőtte azt a parcellát a vadborostyán. Az elmúlt években több próbálkozás történt a sírkert felszabadítása érdekében, a Dr. Szász Pál Egyesület lelkes enyedieket mozgatott meg, a kollégium cserkészcsapata is segített. Idén nagy előrelépés történt, a Szülőföld Alapítvány támogatásával sikerült felújítani Köteles Sámuel síremlékét, a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület más forrásokat is megmozgatott, és az említett sír körül restauráltatta a többi sírkövet is. A munkában segítettek a Magyarlapádi Ifjúsági Szervezet diákjai is. A felújított sarkot szerény ünnepség keretében október 31-én tekinthették meg Nagyenyed hagyománytisztelő polgárai. A temetőben Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke emlékezett meg a felújított sírokban nyugvó professzorokról. Köteles Sámuel (1770–1831) 1818-ban foglalta el a kollégium bölcsészeti tanszékét. Őt tekinthetjük a magyar filozófiai szakszókincs megteremtőjének. 1830-ban megválasztották az MTA rendes tagjává. Vajna Antal (1804–1876) 1844-től az újonnan felállított pedagógiai tanszék vezetője volt. Az 1849-es pusztulás után Incze Dániellel vállalták az újjáépítést, az oktatás teljes vertikumának visszaállítását. Kasza Dániel (1822–1873) 1855-től természettudományokat oktatott, majd felügyelői teendőket látott el. Rektorprofesszorként a kollégium gazdasági ügyeinek megszervezője és fellendítője volt. Kultúrtörténeti értéket képvisel domborműve miatt Imreh Miklósné Bodola Klára gazdasszony sírja is, ezt is a restaurálták. Szilágyi Mátyás főkonzul szerint az erdélyi örökség emlékhelyeit az anyaországnak támogatnia kell. Nagyenyeden ez sikerült, hamarosan nekifognak a sétatéri diákemlékmű restaurálásának. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyed „Az élettelen ősök szótlan nevelői unokáiknak” Koszorúzás a nagyenyedi tanári sírkertben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2009. november 9.
A hétvégén Szászvároson Vetési László szórványmissziós lelkész kezdeményezésére neves előadók ismertették a 250 éve Nagyenyeden született, és 1816-ban Tordoson elhunyt teológus, költő, matematikus és filozófus, a magyar felvilágosodás személyiségének, Sipos Pálnak sokrétű munkásságát. A nagyenyedi kollégiumban felcseperedő Sipos Pálról elsőként a neves alma mater nemrég végzett tanítványa, Maxim Orsolya tartott előadást. Az életrajz végigvezette a hallgatóságot Sipos Pál életútjának jelentősebb állomásain Nagyenyedtől Szirákon, Frankfurton, Göttingenen és Bécsen keresztül vissza Szászvárosra, majd Sárospatakra, illetve ismét a Hunyad megyei Tordosra, ahol református lelkészként szolgált halálig. Sipos Pál korában leginkább matematikusként vált ismertté, ő alkotta meg az ellipszis kerületének meghatározására ma is kiváló eljárást és az izométernek nevezett, csigavonal élű vonalzót, mellyel tetszőleges arányba osztható fel bármely körív. Sipos Pál kitűnő filozófus is volt. Filozófiai jellegű írásainak nagy része a kor cenzúrája miatt kiadatlan maradt, fogalmazott Egyed Péter filozófiatörténész, aki a nagy erdélyi triász tagjaként: Köteles Sámuel, Körmöczi János mellett emlegette a filozófus Sipos Pált. Benkő Samu művelődéstörténész, Sipos Pál munkásságának egyik alapos kutatója, a több mint harminc évvel ezelőtt megjelentetett tanulmánya kapcsán hangsúlyozta: a sötét időkben különösen fontos volt beszélni a magyar értékekről, tudatosítani azt, hogy a magyarság az elmúlt ezer évben, jelentős alkotásokkal, igazi értékekkel tudott hozzájárulni az európai fejlődéshez. Sipos Pál irodalmárként is nagyszerűen megállta a helyét. A Naláczy, Teleki, Barcsay családok „udvari költőjeként” csodálatos könnyedséggel írt ma is megragadó menyegzői vagy épp temetési verseket. Ezekből ismertetett néhányat Egyed Emese irodalomtörténész. Juhász Tamás teológiai professzor a sokoldalú tudós teológiai munkásságát ismertette. Keszeg Anna a tudós-teológus-költő szászvárosi időszakát mutatta be. Itt érték a fiatal tanárt a Horia féle 1784-es lázadás borzalmai: a Hunyad és Fehér megyei mészárlások. A bécsi udvar sokáig tétlenül nézte a pusztítást, tiltva a katonai ellenállást. Sipos, hogy megvédje Szászváros lakosságát cselhez folyamodott: katonai dobokat veretve elhitette a környéken ólálkodó román felkelőkkel, hogy már erős hadsereg védi a várost. Józsa Miklós nagyenyedi tanár tisztelettel említette Simon János és Demény József kollégáinak nevét, akik Nagyenyeden elsőkként kezdték kutatni Sipos emlékét. Jelenleg Dvorácsek Ágoston tanár, a Fenichel Sámuel önképzőkör vezetőjeként karolta fel a nagy tudós munkásságának kutatását. /Gáspár-Barra Réka: Sipos Pál emlékkonferencia Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./
2009. november 17.
Bensőséges családi hangulatban ünnepelték Marosillyén a dévai Szent Ferenc Alapítványnál nevelkedő gyermekek Bethlen Gábor fejedelem 429. születésnapját. Az ünnepség meghívottai ezúttal a nagyenyedi diákok, tanárok voltak. A Collegium Gabrielense együttes reneszánsz táncot mutatott be. Kónya Mária, a nagyenyedi kollégium igazgatóhelyettese Bethlen Gáborról tartott előadást. /Gáspár-Barra Réka: Tánccal tisztelegtek a fejedelem emléke előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./
2009. november 17.
Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztek Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium diákjai, tanárai, a vendégek és más érdeklődők. Az Áprily-estek és a Fenichel Sámuel Önképzőkör közös rendezvényét Nagyenyedtől a Himalájáig címmel rendezték. Az nemzetközileg is elismert Fenichel Sámuel Önképzőkör tagjai a budapesti Természet Világa folyóirat 140. születési évfordulóján gyertyát gyújtottak a Kőrösi Csoma Sándor szobor talapzatán. Staar Gula főszerkesztő üdvözlő levelet küldött ez alkalommal „Csoma mai utódainak”, a kis „tudós jelölteknek” és Dvorácsek Ágoston körvezető tanárnak. A kör tagjai magyarországi rendezvényeken 83 díjat nyertek, a Természet Világa diákpályázatain 29-et, és ugyanannyi cikkük jelent meg a lapban. Az esten megjelent Bartha Zoltán, a Tinivár Könyvkiadó igazgatója, aki magával hozta Solymár László 81 éves budapesti író legújabb könyvét, amit Gyalog a halhatatlanságba (Tinivár, Kolozsvár, 2009) címen Kőrösi Csoma életéről írt. Krizbai Jenő történelem tanár tartott előadást az esten Kőrösi Csoma Sándor életéről. Szó esett Jakabos Ödönről is, aki végigjárta a nagy előd útját. /Bakó Botond: Nagyenyed – „Ólmot keresett és aranyat talált” 225 éve született Kőrösi Csoma Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2009. november 25.
A budapesti Kutató Diákok Országos Szövetsége által kezdeményezett mozgalom égisze alatt immár tizedik alkalommal került sor középiskolásoknak szánt tudományos konferenciára, amely az idén a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája társzervezésben zajlott: Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Református Kollégiumban a Reáltudományok Szakosztályának, míg Tordán, az egy éve alakult Jósika Miklós Elméleti Líceumban a Humán- és Társadalomtudományok Szakosztályának ülései folytak. A Jósika-líceumban Rus Fodor Dóra iskolaigazgató kiemelte, hogy a vetélkedő a román Oktatási Minisztérium országos rendezvényeinek versenylistáján szerepel, ezáltal minisztérium támogatásában részesül. Tordán négy szekció előadásaira került sor, melyen Erdély 12 középiskolája képviseltette magát. /R. F. D. : Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája a Jósikában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./
2009. december 3.
A Tudományos Diákkörök VIII. Erdélyi Konferenciáját november 20-21-én tartották két színhelyen: a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumban, valamint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. A mozgalom 1996-ban, dr. Csermely Péter kezdeményezésére indult, és azóta sikeresen működik az egész Kárpát-medencében. A TUDEK célja erősíteni az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és diákjai között a kapcsolatteremtést. /(m. s.): Négy első és egy különdíj a TUDEK-en. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./
2009. december 15.
Incze János festőművész születésének 100. és halálának közelgő 10. évfordulója kapcsán a művész nagyenyedi diákéveit idézte fel Józsa Miklós tanár. Incze János 1929 és 1934 között a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Pedagógiai Intézetének ösztöndíjasa volt, Önarckép című, 1982-ben megjelent vallomásos kötetében, közel fél évszázad távlatából, rendkívül plasztikusan mutatta be a Bethlen Gábor Kollégium diákéletét és tanári karát. Lélekben hozzá legközelebb Veress Gábor zenetanár állt, aki látva Incze János festményeit, segítette abban, hogy kiállítást rendezhessen. A tárlatról Vita Zsigmond közölt cikket az Enyedi Újságban. /Józsa Miklós: Incze János „a nagyságos fejedelem cipóján”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2009. december 31.
Fehér megye legészakibb, a Maros bal partján fekvő falujában, Maroscsúcson Gáspár János, a nagyenyedi tanítóképző alapító igazgatója, jeles pedagógus, tankönyv- és pedagógiai író, tanfelügyelő, a modern magyar gyermekirodalom megalapítója emlékére december 27-én emléktáblát lepleztek le az új parókia falán. Gáspár János 1816. október 27-én született Torockószentgyörgyön, tizennégy évig volt a nagyenyedi kollégium kiváló tanulója. Egy ideig Kemény Zsigmond szolgadiákja, majd tizenkét éven át a Zeyk család házitanítója. Tanítványaival bejárta az akkori Magyarországot és Nyugat-Európa nagyobb városait. Egyetemi tanulmányait Berlinben végezte. Kolozsvárt az ő kezdeményezésére alapították meg a Kolozsvári Nevelői Kört, Gáspár János úttörő szerepet vállal a hazai tankönyvírásban. 1858 szeptemberében megválasztották az újonnan alakult nagyenyedi tanítóképző igazgatójának, majd egy évtized múlva Alsó-Fehér és Küküllő vármegyék „első osztályú tanfelügyelője” és királyi tanácsos lesz. Gáspár irodalmi munkásságának legkimagaslóbb alkotása a három kiadást megért (1848, 1855 és 1863), olvasni még nem tudó gyermekek számára összeállított Csemegék című gyűjteménye, amellyel megalapozta a modern magyar gyermekirodalmat. Gáspár János 1892. március 6-án halt meg Nagyenyeden. Földi maradványait maroscsúcsi udvarházának közelében helyezték a családi sírboltba. /Józsa Miklós: Gáspár Jánosra emlékeztek Maroscsúcson. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./
